A jelenlegi alapkamat és az a kamatszint, amely mellett hitelt vesznek fel a vállalatok, olyan magas, amit nem tudnak kitermelni, következésképpen fékezik a gazdaságot
– mondta a Világgazdaság makrogazdasági podcastsorozata, a Bruttó legújabb adásában Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, akivel azt követően beszélgettünk, hogy a monetáris tanács múlt heti kamatdöntő ülésén kisebb meglepetést okozott, amikor nem az előzetesen belengetett 100, hanem 75 bázisponttal vágta tovább az alapkamatot. Virág Barnabás alelnök a jegybank óvatosságát a forint elmúlt hetekben látott mélyrepülésével magyarázta.
Parragh régi kritikusa a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tevékenységének. Már 2020 előtt sem volt rest odaszúrni a Matolcsy György vezette jegybanknak, hogy túl alacsony kamatok, most pedig ellenkezőleg, a magas kamatok és a kamatvágások lassúsága miatt tett több kritikus megjegyzést. Ugyanakkor a kamara elnöke szerint a jegybank hiába próbálja úgy beállítani ezt a vitát, mintha személyes lenne, ez egy közgazdasági vita.
Úgy látja, hogy most már ugyan jó irányba, de rossz ritmusban lépked az MNB, az alapvető probléma, hogy nem figyel a gazdasági folyamatokra, amelyek sokkal gyorsabbak, mint ahogy a jegybank halad.
Ennek illusztrálásaként emlékeztetett, hogy a tavalyi 25,7 százalékos csúcs után most januárban már 4 százalék körül lehetett az infláció , ami azt jelenti, hogy nem hónapról hónapra, hanem napról napra mérhető az csökkenése.
Ebből következően a jegybanki alapkamatnak is lényegesen gyorsabban kellene mérséklődnie, szerinte már decemberben 100 bázisponttal kellett volna csökkenteni, és „akkor már két hónappal beljebb lennénk”, ezt ráadásul a piac már akkor beárazta.
Amint közeledünk a következő kamatdöntéshez, egyből el fog indulni egy újabb forintgyengülés, megjelenik egy Financial Times-cikk, amelyben belengetik a szankciókat Magyarország ellen, és akkor újra beindul egy spekuláció a forint ellen. A spekuláción pedig mindig valaki keres, valaki meg veszít
– magyarázta z MKIK elnöke, aki szerint ebben a helyzetben idehaza mindenki veszít, az állampolgár és a vállalkozó is, miközben jellemzően csak a külföldi finanszírozók nyernek.
Mekkora legyen a reálkamat, és van-e inflációs veszély?
Rámutatott: a környező országokban, úgymint a cseheknél, a lengyeleknél és a románoknál is, az alapkamat az infláció fölött 2-3 százalékkal van. Nálunk ezzel szemben az a helyzet, hogy miközben az infláció 4 százalék, az alapkamat 10 százalék, tehát 6 százalék környékén van a reálkamat.
Azaz 6 százalék felárat fizetünk, szükségtelenül. Hárommal is elégedett lenne a befektető egy kiszámítható, hiteles monetáris politika mentén
– mondta Parragh László. Arra a kérdésre, hogy vitatja-e a jegybank álláspontját arról, hogy továbbra is az infláció jelenti a fő gondot, azt mondta, megvan a veszély, hogy visszapattan, de az ipari termelői árakból az látszik, hogy belátható időn belül a jegybank célsávja közelében fog maradni. „Néhány hónapig nem látok inflációs veszélyt” – mondta, majd hozzátette, hogy májusig maradhat ez az ütem, azt követően, ha visszapattan, az akkor is valahol 6-7 százalék környékén meg fog állni.
Hogy lesz így 4 százalékos növekedés?
Parragh szerint reális a 4 százalékos idei növekedés célkitűzés, az idő a kérdéses, erről szó a vita a jegybankkal is, ha ugyanis gyorsítana, akkor ez a várakozás hamarabb teljesülne. Ha látná a piac azt, hogy hitelezés is beindul, az uniós források mellett, amelyeket az Európai Bizottság decemberben felszabadított, azok együttesen tudnának jól hatni.
Itt van az a nagy baj, hogy a fiskális és a monetáris politika nincs összhangban
– mondta a jegybank és a kormány között fennálló vitáról. A kamara elnöke – bár reméli, hogy nem lesz igaza – attól tart, hogy a lakosság túlzott óvatossága miatt a kilábalás nem lesz olyan gyors, mint azt a gazdaságpolitika várja. Pedig a fundamentumok megvannak:
- magas a foglalkoztatottság,
- a bérstruktúra rendben van,
- a befektetések dőlnek, jól reagáltunk a befektetések szerkezetváltozására,
- az alapkamat is elindult egy helyes irányba.
Úgy látja, minden építőkocka a helyén van, ezt egy kicsit jobb menedzseléssel fel lehetne gyorsítani.
Zsákutca-e a magyar gazdaságpolitika?
Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy interjúban zsákutcának nevezte a magyar gazdaságpolitikát, amiért túlságosan támaszkodik az akkumulátorgyárakra. Parragh László erre reagálva azt mondta, nem látja értelmét, hogy egy olyan gazdaságpolitikára, amely a jövőbeni növekedésre és a kínai befektetésekre alapoz, előre azt mondani, hogy zsákutca.
Szerinte sokan nem hiszik el, mert messze van, de Kína hihetetlen gyorsasággal változik. Saját tapasztalatairól is beszámolt: Peking, amely elképesztő szmogos volt, mára patyolattiszta, a belvárosban nincsen hagyományos meghajtású motor, a tömegközlekedés kizárólag elektromos alapon működik. Eközben pedig gyakorlatilag eltűnt a készpénz Kínában.
Jól látható szerinte, hogy szállítási láncok lerövidülése rákényszeríti a kínaiakat a befektetésekre, amire mi reagálunk leggyorsabban. Arra a kérdésre, hogy kell-e tartani a kínai gazdaság lassulásától, azt mondta, hogy a távol-keleti országban jelentősen nőtt az életszínvonal, és megjelent egy erőteljes középréteg, a 6 százalékos növekedés – bár kisebb mint a korábbi 9-10 százalék – egyáltalán nem kevés.
Az elektromos átállásról azt mondta, hogy azon múlik mindez, hogy hiszünk-e benne, ha igen, akkor nekünk mindenképpen részt kell ebben venni. A teljes adás itt hallgatható meg:
